Marian Cosma értelmetlen halála - Nyílt levél Göttlinger László úrnak
2009. február 9.
Nyílt levél Göttlinger László úrnak és
Mindenkinek, aki fájdalmat érez Marian Cosma értelmetlen halála miatt

Kedves Laci!

Döbbenettel és megrendüléssel értesültem a vasárnap délben hallgatott hírekből a veszprémi tragédiáról.
Marian Cosma értelmetlen halála - Nyílt levél Göttlinger László úrnak
Hány és hány meccsen láttam, láttuk játszani ezt a tehetséges, egyre jobban kézilabdázó fiút.
Ellenünk is többször bemutatta, hogyan lehet egy kézzel a levegőben elkapni a belőtt labdát, majd határozottan a kapu felé fordulva gólt lőni.
...és most azt kell mondani, egyik pillanatról a másikra, ...vége...

Hát nem értelmetlen?
Ez a fiú magyar állampolgár akart lenni, nemzetünknek dicsőséget akart szerezni.
Ezt a hitet kerestük az olimpián is, de egyre kevesebbszer találjuk.

Lehet, hogy egy fiatal szertelen, néha meggondolatlan is, de azért az egyszerűen felfoghatatlan, hogy élnek köztünk olyan emberek(?), akik utcai sétájukra vagy a szórakozóhelyre kést visznek magukkal!!!!


Kedves Laci!

Neked írok, mert téged talállak a legközelebb magamhoz a veszprémiek közül, drukkoltunk már együtt a két csapat találkozóján, örültünk együtt a csodálatos Veszprémi Aréna avatóján.

Vasárnap gyermekeimmel és unokámmal elköltött közös ebéd után átrohantam a Főnix-be a DVSC-s lányok nemzetközi mérkőzésére.
Szeretném Neked elmondani, hogy mennyire megható tud lenni az az érzés, hogy nem vagyok egyedül a szolidaritásommal, igenis minden debreceni drukker sajátjaként élte át a sokkoló hírt.

Este, talán Te is nézted a Tv2 Tények műsorát, ahol Várkonyi Andrea alatt bejátszották a debreceni mérkőzés néhány pillanatát, lehetett látni a kifeszített tiltakozó-együttérző plakátokat és a veletek szolidáris szurkolóinkat.

Igen, mi egy nagy kézilabda család vagyunk, és most csúnyán vesztettünk.
Ez az utcai meccs sportszerűtlenül hovatovább embertelenül zajlott le, s nem miattunk.

Most amikor írok, már csend vesz körül, késő este van.

Mély szomorúság van bennem.
Lám, élnek köztünk olyanok, akiket nem ismerünk, vagy nem eléggé ismerünk, számukra az élet nem egyszeri és megismételhetetlen tüneményes történet, hanem egy mindig véres valóság, melyben a dolgokat csak halálos ítélettel lehet elintézni.
Merre tartunk MAGYARORSZÁG?


Debrecen, 2009. február 08.



Üdvözöl:

Bede László
a
Debreceni Kézilabda Sportegyesület
Elnökségi tagja,
és
Gazdasági vezetője
 Vissza